Jonas Jonasson: Édes a Bosszú Részvénytársaság

Jonas Jonasson

Édes a Bosszú Részvénytársaság

Ford. Kúnos László | Athenaeum Kiadó

Hugo Hamlin egy aranyra festett krumplihámozó segítségével reklámszakember lesz. Véletlenül végül is saját magát adja el. Egy szép napon mégis tele lesz a hócipője a munkájával és a szomszédjával, és a véletlen úgy hozza, hogy utóbbi örök nyugovóra tér. Hugónak nincs már miért mérgelődnie, az unalmát pedig az Édes a Bosszú Részvénytársaság megalapításával és felvirágoztatásával üti el. Nem is gondolnánk, mennyi bosszúra éhes embert hord a hátán a Föld!

Szóval beindul az üzlet, a legnagyobb löket pedig egy neonáci műkereskedő családjától érkezik. A modern művészetek iránt fogékony exnej véletlenül egy lakásban találja magát a volt férj véletlenül született, félig maszáj fiával, és persze mind a kettő szívesen revansot venne a műkereskedőn. A fiú előtte Afrikában is megfordul – véletlenül ottfelejtik -, és mivel egy fáról leesve egészen véletlenül éppen a helyi javasember lába előtt landol, kap egy új papát. Aki ügyes gyógyító, kíváncsi utazó, de ami még érdekesebb: van két modern festménye. Megszólalásig olyanok, mintha maga Irma Stern festette volna őket. És ez egy műkereskedő családjának kifejezetten érdekes. Nem véletlenül… 

A furcsa és extrém helyzetekben bővelkedő regényben olyan alakokkal találkozunk, mint a hideg svéd télben szandálban és pokrócban mászkáló maszáj férfi; a konzervatív művészetre szakosodott műkereskedő, aki modern festményekkel akarja visszahozni a vállalkozását a csőd széléről; vagy a rendőrtiszt, aki a furcsa ügyet néhány nappal a nyugdíjazása előtt kapja meg. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy mi van az áfonyalekvárral, a száraz falevelekkel és a szalvétára írt szerződéssel. 

Jonas Jonasson fájdalmasan valós korrajzot ad társadalmaink sokszínűségéről, a bőrszíntől független emberi motivációkról és a műkereskedelem misztikus világáról, és közben olyan ügyesen kuszálja a különböző történetszálakat, hogy elhisszük neki: véletlenek márpedig nincsenek.

Pogonyi Ildikó