„Semleges vagyok. Senkinek sem szurkolok. A dolgoknak mindig két oldaluk van. Semmi sem teljesen fekete vagy fehér. Az idő egyértelmű állásfoglalás után kiált, mondják a barátaim és ismerőseim mindkét oldalon. Háborúban nincs mind-mind, csak vagy-vagy létezik. Vagy velünk, vagy ellenünk. Én egyik lábammal az egyik táborban állok, másikkal a másikban. Leginkább persze jobb lábon. Gerhard táborában.”

 

 Az Északi Tanács Irodalmi Díjjal is kitüntetett dán író, Kirsten Thorup első magyarul megjelent regénye nyomasztó jelenettel indul: 1942-ben a dán származású Harriet egy elviselhetetlenül zsúfolt, kilátástalanul hosszú vonatúton utazik München felé. Férje, Gerhard, a Luftwaffe oldalán harcolva esett el a fronton, a gyászoló nő pedig egy ismerős, az elithez tartozó német házaspárhoz utazik vendégségbe, ahol a házigazda a német hadsereg magas rangú tisztje. Bár Harriet szeretne a férjéhez és a férje nézeteihez is hűséges maradni müncheni tartózkodása közben, mégis igyekszik semleges, megfigyelői pozíciót felvenni, ez a morális dilemma pedig a könyv legizgalmasabb része. Ahogy fokozatosan feltárulnak a náci Németország hátborzongató és embertelen hétköznapjai, úgy lesz a semlegesség egyre tarthatatlanabbnak tűnő érzés az olvasó számára, a főszereplő ugyanakkor továbbra is pont attól marad érdekes, (de nem szerethető) hogy megőrzi ezt az álláspontját.

 

1942 végének Münchenjét vizsgálva számtalan érdekes részlet tárul az olvasók elé a háborús mindennapokról, az óvodai neveléstől kezdve a különböző nőegyletek és szervezetek működéséig, (mint például a Glaube und Schönheit vagy a Bund Deutscher Mädel) de szó esik az elit gátlástalan és kegyetlen partijairól, és még arról is, milyen propagandafilmeket vetítettek a mozikban az átlagembereknek. Az egyik legérdekesebb azonban a keleti munkások jelenléte, akiket a Szovjetunió területéről hurcoltak el, hogy azután Németországban dolgoztassák őket. A regényben több ilyen lánynak is fontos szerep jut, az ő karaktereiken keresztül Thorup pedig remekül érzékelteti a nácizmus embertelenségét, illetve azt is, hogyan válik az alacsonyabb rendűnek tartott emberek rabszolgaként való kezelése a mindennapok megszokott részévé.

 

Az Őrülten és halálosan nem egy könnyű délutáni olvasmány. A nyomasztó események mellett a sűrű, egybefolyó szöveg is hozzájárul ahhoz a fojtogató, kényelmetlen érzéshez, amely lassan mind a szereplőket, mind az olvasót hatalmába keríti, ugyanakkor éppen ez feszült atmoszféra teszi igazán magával ragadóvá a könyvet.

 

Gecse Zsófi