Sara Stridsberg: A szeretet gravitációja

Sara Stridsberg

A szeretet gravitációja

Ford. Teplán Ágnes | Metropolis Media

90-es évek, Svédország, az Olof Palme-gyilkosság és a csernobili katasztrófa után. A Beckomberga Kórház 1932-ben alapított elmegyógyintézetét 1995-ben bezárják, a betegeket pedig különböző kórházak pszichiátriai osztályain helyeznék el – ha mennének.

Stridsberg egyéni stílusban, prózaian mutatja be a Beckomberga lakóin keresztül az emberi kapcsolatokat, a szabadság iránti vágyat – az intézetben élők ebben nem különböznek a „kintiektől”. 

Főhősünk egy öngyilkosságot megkísérlő apa, aki a Beckomberga központi figurájává válik: mindenki ismeri, szereti, mert humoros és sármos – és alkoholista, ennek ellenére egyike az intézet normalitás közeli lakóinak. Tizenhárom éves lánya nagyon szereti, ezért ide is követi, és egyre több időt tölt vele és a többi beteggel, mígnem végül szinte az intézmény falai között nő fel. Ő vezet be minket ebbe a különös világba, miközben próbálja megérteni nemcsak az apját, de a többieket is – először kislányként, majd fiatal nőként és anyaként.

A történet több idősíkon játszódik, ezért eleinte nehezen követhető, de idővel egyre inkább összeáll a kép. Nemcsak a betegeket, de az ott dolgozókat is megismerjük: az elbeszélő bemutatja a főnővért és a betegek kedvenc doktorát is, aki éjszakánként kiviszi néhány páciensét szórakozni a stockholmi éjszakába, hogy igazán embernek érezhessék magukat.

Vajon mit jelképez a regényben többször is felbukkanó pillangó? És mi lesz a kórház pácienseivel, hogy állják meg a helyüket, amikor már senki sem vigyáz rájuk? A könyvből minden kiderül.

Hangya Andrea

Sara Stridsberg a svéd kortárs irodalom egyik figyelemre méltó képviselője, 2016 óta a Svéd Akadémia Nobel Bizottságának tagja. Mély emberi tartalmakat feltáró regénye 2015-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.