Lars Saabye Christensen: Villantó

Lars Saabye Christensen

Villantó

Ford. Patat Bence | Gondolat Kiadó

Mi köze a holdraszállásnak a modernista építészethez, Ella Fitzgerald Blue Skies című dalának a Moby Dickhez, s mindezeknek az első szerelemhez, a féltve őrzött családi titkokhoz és a villantóval horgászáshoz?

A termékeny szerző besorolhatatlan műfajú írásának első, önéletrajzi része 1969 nyarán, a holdraszállást megelőző hetekben játszódik egy Oslo közeli nyaralószigeten, ahol a kiskamasz író életének addigi legfontosabb művének megírására készül: ez az Apolló 11 utazása ihlette Holdlemente című vers. Nehéz kenyér azonban a költészet, főleg, ha a szomszédba ismeretlen lány érkezik, s a környék fura családjának fura fiúgyermeke, a mezítlábasan horgászó Ivar minden erőlködés és elutasítás ellenére egyre inkább cimborává, már-már baráttá válik. A kamaszbölcselkedések néhol átúsznak a meglett író reflexióiba, és bár nem marad el a drámai fordulat, csupán villanásnyi bepillantást kapunk egy elmúlt, idillien távoli, néhol mégis misztikus világba.

Saabye Christensen regényének második része disztopikus abszurd az amerikai semmi közepén levő városból, ahol mindenki baleset áldozata lesz, ezért szükség van valakire, aki a hátramaradt családtagokat értesíti – a feladatra végül a felhagyott vasút pénztárosa találtatik megfelelőnek, s ezzel folytatódik a szürreális, abszurd, Vonnegutot idéző történet, mely ekkor még csak nagyon áttételesen, egy-egy motívummal kapcsolódik a norvégiai nyárhoz.

Az összefüggéseket a Villantó harmadik villanása magyarázza meg, de a szürreális ezzel együtt sem fordul át realista világmagyarázattá, csak helyükre kerülnek a kirakós darabjai.

A kesernyés humorba öltött, néhol az önmarcangolástól sem mentes írás magáról az alkotásról szól gyermeki fantáziával, sok-sok szorongással az elmulasztott múlt és a kiszámíthatatlan jövő miatt, mégis életigenlő optimizmussal. Bár a hömpölygő, magukkal sodró mondatfüzérek magyarra ültetése nem mindig sikerült, és néha nagyon idegenül hangzó kifejezéseket találunk a szövegben; amikor komolyra fordul a hangvétel a mű végén, érdekes módon kevesebb a fordítói bizonytalanság.

Saabye Christensen regénye elgondolkodtató, szórakoztató, sűrű munka, és azt is megtudni belőle, miért érdekes és egyedülálló városka a kaliforniai Solvang.

Galambos Attila, a Skandináv Ház kuratóriumi tagja

Lars Saabye Christensen (1953) mind népszerűségét, mind írói kvalitásait tekintve egyedülálló jelenség a mai norvég prózairodalomban. Első nagy sikerét Beatles (1984) című regényével aratta, amely a hatvanas években felnőtté váló generáció, vagyis a szerző saját nemzedéke alapélményeiről mesél, és amelyet 2006-ban az egyik legjelentősebb norvég napilap az elmúlt negyedszázad legfontosabb norvég regényének ítélt. A nemzetközi áttörést a néhány évvel ezelőtt magyarul is megjelent A féltestvér (2001) hozta meg a szerző számára, amely számos más elismerés mellett elnyerte az év legjobb skandináv regényének járó kitüntetést, az Északi Tanács Irodalmi Díját is.