Maja Lunde: Kékség

Maja Lunde

Kékség

Ford. Patat Bence

A norvég írónő legújabb regényében – előző könyvéhez, A méhek történetéhez hasonlóan – több, térben és időben egymástól látszólag független cselekményszál figyelmeztet minket a Föld és a természet erőszakos kizsákmányolásának veszélyére, az emberiség önpusztító mohóságára, a fényűzés feleslegességére, és arra, hogy bizony a huszonnegyedik órában vagyunk.

A történet egy kitalált, hegyes-fjordos, tiszta levegőjű norvég településen kezdődik, a következő fejezetben pedig már Franciaországban járunk, a jövőbeni kietlen pusztaságban, ahol a hőség, szárazság és éhínség az úr. Bár nem tudnak egymásról, egy idős norvég asszony és egy fiatal francia édesapa sorsa összefonódik – egy hajó által.

Elsőre futurisztikus mesének tűnhet mindez, de környezetünkben körbenézve látjuk, hogy a könyv témája igencsak aktuális: a Föld vízkészletének mintegy 97%-a sós, és csak a maradék 3% édesvíz, amelynek 90%-a hó- és jégtakarókban található, például gleccserekbe „zárva”. A globális elsivatagosodás, a rossz vízgazdálkodás és a környezetszennyezés előbb-utóbb háborúkat fog kirobbantani az ivóvízért, még ha ezt mai helyzetünkben nem is vesszük komolyan.

A Kékség olvasmányos, elgondolkodtató történet egy lehetséges jövőről, amely elkerülhető – hogy ténylegesen elkerüljük-e, csak rajtunk múlik.

en_GB
hu_HU en_GB