Bemutatkozik az új norvég nagykövet

VD: Korábban biztonságpolitikával és humanitárius segítségnyújtással is foglalkozott. Hogy látja, mik a legnagyobb kihívások ma ilyen tekintetben Norvégiában és világszinten?

TS: Mindig más nehézségekkel kell szembenéznie a világnak, de ezek közül jelenleg természetesen a koronavírus az egyik legsúlyosabb, amit csak együttes erővel tudunk legyőzni. Sok más országhoz hasonlóan Norvégiának is nagyon fontos, hogy tagja olyan nemzetközi szervezeteknek, mint az ENSZ vagy a NATO. Az Európai Uniónak ugyan nem vagyunk a része, de nagyon sok területen igen szoros az együttműködés Norvégia és az uniós intézmények, valamint a tagállamok között. Nemzetközi tekintetben Norvégia nagyon aktív. Így többet tudunk elérni, és úgy érezzük, hogy felelőséggel tartozunk a világnak. 2021 januárjától Norvégiát beválasztották az ENSZ Biztonsági Tanácsába, ahol olyan problémákon dolgozunk, amelyekben már van jártasságunk; például békediplomáciai kérdésekkel, a nők konfliktuskezelésbe való bevonásával, a klímaválsággal, vagy épp a civilek védelmével. Bizonyos értelemben legfőbb feladatunk ezekért a célokért nemzetközi szinten küzdeni. A klíma- és a koronaválság is jól mutatja az átfogó együttműködés szükségességét.

VD: A sarkvidéken is komoly problémák vannak.

TS: Ez a térség mindig is fontos volt Norvégia számára, elvégre a lakosság egy része a sarkkörön túl él. Az éghajlatot érintő változások sokkal korábban érzékelhetők a sarkvidékeken, mint máshol, ez évek óta köztudott. Már Fridtjof Nansentől és Amundsentől is tanultunk a sarkköri térségekben zajló változásokról. A klímaválság óriási hatással van többek között a tengerre, amely egy tengeri népnek, mondani sem kell, létfontosságú. Viszont más országok érdeklődését is láthatóan felkeltette a sarkvidék, ezért megint csak az együttműködés nélkülözhetetlenségénél lyukadtunk ki. Másképp nem lehet megőrizni ezt a különleges és törékeny területet.

VD: 2020-ban ünnepeltük a norvég–magyar diplomáciai kapcsolatfelvétel 100 éves évfordulóját. Most milyen a viszonyunk?

TS: A diplomáciai kapcsolatfelvétel 1920-ban történt, de az elmúlt harminc évben fonódtak szorosabbra országaink között a szálak, és azóta valódi együttműködésről beszélhetünk. Mindkét fél a fejlődésért dolgozik, egyaránt tagjai vagyunk a NATO-nak, az EGT és Norvég Alapok is jó együttműködési platformot biztosít számos területen – ezzel kapcsolatban épp 2020 karácsonya előtt írtunk alá egy megállapodást. Az EGT és Norvég Alapok összesen 214,6 millió eurót biztosít gazdasági fejlődést elősegítő, klímavédelmet, megújuló energiát, társadalmi integrációt, civil szférát támogató és kulturális örökségvédelmet szolgáló magyar projektek számára. Az Európai Unióban összesen 2,8 milliárd eurónyi forrást bocsátunk 15 kedvezményezett ország rendelkezésére, vagyis egy olyan jelentős eszközről van szó, amely által jó együttműködési lehetőségeket tudunk teremteni. De egyre több magyar és norvég intézmény, kutató, önkormányzat vagy gazdasági szereplő működik együtt. És ott vannak a norvég egyetemisták is, akik közül sokan tanulnak itt például orvosnak, állatorvosnak vagy pszichológusnak. Mindez pedig stabil és tartós kapcsolatokat tesz lehetővé. Szóval a diplomácia mellett az emberek és intézmények közötti együttműködés is óriási szerepet játszik a két ország jó kapcsolatában.

VD: Mit gondol, mi jut a norvégok eszébe először, amikor meghallják a Magyarország szót?

TS: Szerintem a gyönyörű Budapest, a Duna, a hidak és a lenyűgöző épületek. Sok norvég turista jön Magyarországra, hogy saját maga is láthassa, és mondhatom, a legtöbben alig várják, hogy újra jöhessenek. Aztán természetesen a gulyás és a nagyszerű magyar konyha következik, de az erre járó norvégok szívesen fogyasztják az itteni borokat is, még ha egyébként a Tokajin kívül nem is ismerik őket olyan jól, mint a franciákat vagy mondjuk az ausztrál chardonnay-t. Szóval egyértelműen nagy az érdeklődés, és jó itt turistának lenni.

VD: Néhány személyesebb kérdés: miért lett diplomata?

TS: Egészen fiatalon, 26 éves koromban lettem diplomata. Mindig is kíváncsi voltam, szerettem volna utazni, más kultúrákat megismerni, találkozni emberekkel, tanulni a különböző országokról, diplomataként pedig minderre lehetősége nyílik az embernek. Az utazási vágy mellett a nemzetközi politika is érdekelt. Most például hihetetlenül izgalmas megismerni Magyarországot, de persze a norvég érdekeket is jó érzés szolgálni.

VD: Mit csinál a szabadidejében?

TS: Ezen a koronavírus nem sokat változtatott. Nagyon szeretek kint lenni a szabadban. Borzasztóan élvezem, hogy sétálgathatok a városban, még ha maszkban is, a Duna-parton vagy az épületeket nézegetve. Egyszerűen megélni a várost. Alig várom, hogy végre be is mehessek az épületekbe, színházakba, kávézókba, éttermekbe. És sokat olvasok.

VD: Olvasott mostanában valami jót?

TS: Általában kevés estét tölt otthon egy nagykövet, mindig van valamilyen esti program vagy vacsorameghívás. Sokat kell dolgozni munkaidőn kívül is, a koronavírus miatt viszont most felszabadultak az esték, így tudok olvasni! Természetesen olvastam Kertész Imrét, nagyon tetszett Szabó Magda több könyve is, és volt egy nagyszerű olvasmányom még mielőtt Magyarországra érkeztem: a maga korában híres színésznő, Bulyovszky Lilla 1864-es norvégiai útjáról írt útinaplója a volt magyartanárom, Fáskerti Mária norvég fordításában. Nagyon érdekes könyv egy nőről, aki Európa legnagyobb színházaiban lép fel, majd Norvégiába megy, amely akkoriban igencsak különbözött a kulturált Európától. Leginkább a természetről ír rajongva, de a szállásairól és álltalában a körülményekről is, amelyekhez nemigen volt hozzászokva. Legutóbb Dragomán György Fehér királyát olvastam. Úgy tudom, létezik norvég fordítása, de nekem angolul volt meg. Szóval, ha ön vagy bármelyik olvasó tudna jó magyar könyveket javasolni, írja meg a követség Facebook-oldalára, és rohanok megvenni. Egy-egy ország kultúráját és történelmét nagyon jól meg lehet ismerni könyvekből. És nemcsak a politikáról vagy kultúráról szóló könyvekből. Sokat elárulnak a mindennapok leírásai is. És kíváncsivá teszik az embert.

VD: Mit szeretne elérni a magyarországi szolgálata alatt?

TS: Nagykövetként elsősorban a norvég érdekeket kell képviselnem, ami leginkább a jó együttműködés által valósítható meg. Ha hozzátehetnék a két ország szorosabb gazdasági elköteleződéshez, az intézményeink közötti kapcsolatok erősítéséhez és esetleg a nemzetközi szinten közös érdekeink előviteléhez, boldog lennék. Kulturálisan is fontos volna még inkább együttműködnünk. Például a zene iránt érdeklődő magyar fiatalok gyakran a black metalon és death metalon keresztül kapcsolódnak Norvégiához. Szóval kötelességem black metal koncertekre járni! (Nevetünk.)