Alex Schulman: A túlélők

Alex Schulman

A túlélők

Ford. Papolczy Péter | Athenaeum

„Három ​fivér visszatér gyermekkora helyszínére, egy erdővel határolt kies, tóparti tanyára. A látogatás nem kellemes, de szükséges, hiszen anyjuk utolsó kívánsága, hogy hamvait a tónál szórják szét. A tanyán, ahol sok évvel azelőtt egy mindent felforgató baleset történt.” — részlet a fülszövegből

A túlélők nem könnyed nyári olvasmány, mégis beszippantja az olvasót. Alex Schulman mesterien építi fel a cselekményt, a szeretet iránti vágyakozás és az elfojtások szinte kiabálnak a sorok közt. Három fivér fejlődéstörténete bontakozik ki Benjamin, a legsebezhetőbb testvér elbeszéléséből. A regény karakterei már az első oldalakon beazonosíthatók; adott egy labilis szülői környezet, ahol a fiúknak meg kell tanulniuk, hogyan éljék túl a traumákat, a szeretetlenséget. Néhány oldal után pedig a szülők egymáshoz és a gyerekeikhez való viszonya egyértelművé teszi a tragédia eljövetelét.

A túlélők egy mérgező családi környezet lenyomatát ábrázolja finoman és érzékenyen, Benjamin lelkén keresztül. A fejezetek ugrálnak az időben, a történet visszafelé bontakozik ki, ami egyáltalán nem zavaró, inkább fokozatosan csomagolja ki ennek a diszfunkcionális családnak a történetét, ahol mindenkinek hiányzik valami. Vannak jó pillanatok, amikor az olvasó kicsit fellélegezhet, hogy talán még sincs veszve minden, a következő oldalon viszont rá kell eszmélnie: hiú ábránd volt megváltást várni.

Schulman figyelemre méltó lélektani regénye az első oldalaktól kezdve megigézi az olvasót, akit egy nem várt csavar is sokáig elkísér majd a könyv becsukása után.

Végh Andrea