Lars Kepler: Homokember

Lars Kepler

Homokember

Ford. Harrach Ágnes | Animus Kiadó

A koromsötét éjszakában egy fiatal férfi botorkál a vasúti síneken. Stockholm felé tart a szakadó hóban, a nadrágja csontkeményre fagyott, a kezéről csöpög a vér, az arca olyan fehér, mint a körülötte kavargó hópelyhek. Elesik, a talpfákra zuhan, a száguldó vonat elől az utolsó pillanatban gördül le, miközben a mozdonyvezető kétségbeesetten fékez.

Hősünk Mikael Kohler-Frost, akinek egészen valószínűtlen és különös a története: egy betonkapszulában, a sötétben élt hosszú évekig sok más emberrel együtt, többek között Feliciával, a testvérével vagy a furcsa szemű nővel, aki a kanapé mögé bújva a gyerekeit kereste. A Homokember tartotta őket fogva, aki porcelánujjaival álmot hozó homokot szórt a szemükbe, és akinek a szaga is olyan volt, mint a homokos víz.

Mikael Kohler-Frostot hét éve halottnak nyilvánították, de Joona Linna bűnügyi felügyelő felismeri – tizenhárom évvel korábbi fotók alapján. Azonnal rájön, hogy neki volt igaza: Jurek Walternek, az általa elfogott sorozatgyilkosnak mégiscsak van egy társa, méghozzá az, akit Mikael Homokemberként emleget. Kilétét egyedül a rendkívül szigorú őrizetben lévő, különleges képességekkel rendelkező Jurek tudja; a sorozatgyilkos, akinek cellájában az ablakra firkálva egy szó áll: Joona.

Lars Kepler Joona Linna felügyelője ebben a történetben is okos, kitűnő emberismerő, jók a megérzései és nagyon bátor. A kérdés csupán annyi, hogy az ördögi sakkjátszmában vajon ki lép először, kinek van jobb stratégiája, és ki lát egyenesen a másik veséjébe: Jurek Walter vagy a rendőrség.

A nagyszerű krimipáros legutóbbi története ismét szikrázó és letehetetlen. Már az első oldalaktól kezdve fogva tart, a cselekmény szövevényes és meghökkentő, de olyan kérdésekre is merengve keres választ, mint élet és halál, bűn és bűnhődés, test és lélek.

Pogonyi Ildikó