Norvégia válasza a koronavírusra

Interjú Olav Berstad norvég nagykövettel

2020. május 14.

Kézmosás, római vakáció, karantén-súlyfelesleg, unalom, skandináv bizalom, kettős csapás a norvég gazdaságra, segélycsomagok, harc a populizmus ellen.
Norvégia magyarországi nagykövetével beszélgettünk.

Olav Berstad norvég nagykövet és Laika| Fotó: Norvég Nagykövetség

Erdei Fanni: Mi jut eszébe a koronavírus szó hallatán?

Olav Berstad: A kézmosás! De lehet, hogy inkább azt kellene mondanom, globális válság és történelmi jelentőségű világjárvány.

Furcsa, hogy egy apró vírus ilyen rövid idő alatt teljesen meg tudja változtatni egész országok, gazdaságok és kormányok életét és működését. Amikor először hallottam a Kínában azonosított újfajta koronavírusról, végeztem egy kis kutatást. Norvégiát legutoljára 1918 és 1920 között érintette komoly járány, a 15 ezer norvég állampolgár életét követelő spanyolnátha, amelyben világszerte 50-100 millió ember halt meg. Történelmünkből persze korábbról is akadnak szörnyű példák, mint az 1349-50-ben tomboló pestisjárvány, a fekete halál, amely becslések szerint a norvég lakosság egyharmadának elvesztésével járt.

Antitestekkel foglalkozó kutatók nemrég kimutatták, hogy Norvégiában az emberek mindössze 0,5%-a kerülhetett eddig kapcsolatba a vírussal. Világszerte pedig ezidáig kevesebb mint 5 millió esetet, vagyis a Föld teljes lakosságának kevesebb mint 0,06%-át diagnosztizálták.

Sokat gondolkozom azon, micsoda fejlődésen ment keresztül a tudomány már csak azóta is, hogy megszülettem. Tulajdonképpen néhány nap leforgása alatt sikerült azonosítani a vírust és az alapvető tulajdonságait. Ez hatalmas siker az emberiség számára. Emlékszem, amikor 1981-82-ben először írták le az AIDS-et betegségként, és csak évekkel később vált egyértelművé, hogy kialakulásáért a HIV-vírus felelős.

A Covid-19 számomra tragédiát jelent, járványtani, politikai, gazdasági és személyes tragédiát, amely családok életét forgatja fel fenekestül és teszi pokollá. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk az emberiség hatalmas tudásáról sem, a sok helyen tapasztalt gyors reakciókról és arról a rendelkezésünkre álló, a világtörténelem során még nem látott eszköztárról, amelynek segítségével megérthetjük és hatékonyan kezelni tudjuk az újfajta biológiai veszélyt.

EF: Nagykövetként hogyan változtatta meg az életét és munkáját a Covid-19 járvány kitörése?

OB: Először is el kell mondanom, hogy februárban tudtomon kívül a járvány európai gócpontjába vittem a családomat! Korábbi tervek alapján Olaszországba utaztunk, egy hetet töltöttünk Velencében, Rómában, majd Pompeiben, és pontosan azon a napon tértünk vissza Budapestre, amikor az olaszok szigorú karanténintézkedéseket vezettek be az ország északi részén. Természetesen féltünk, hogy valamelyik tömegközlekedési eszközön, üzletben vagy múzeumban esetleg mi is megfertőződhettünk, de szerencsére nem jelentkezett nálunk semmilyen tünet. Ennek ellenére odafigyeltünk, hogy hazatérve a lehető legkevesebbszer érintkezzünk másokkal.

Norvégiában az első koronavírusos beteget február 26-án diagnosztizálták. Bár külföldről érkezett, egyedülálló esetről beszélünk, a lakosságot komoly járványra való felkészülésre szólították fel. A nagykövetség már a korai időszakban utasításokat kapott az akár bezárással járó vészhelyzet esetére.

Még azelőtt bevezettük az otthonról történő munkavégzést, hogy a magyar kormány korlátozó intézkedései életbe léptek volna. A követség teljes személyzete már több mint két hónapja otthonról dolgozik. Minden nap videókonferenciát tartunk, és véleményem szerint hatékonyak tudtunk maradni, és sokat fejlődött az IT-tudásunk is! Rengeteget foglalkozunk norvégiai utazást érintő kérdésekkel, különösen a Magyarországon élő norvég diákok kapcsán, akik közül most sokaknak vissza kell térniük Magyarországra vizsgázni. A tájékoztatás egyik fő feladatunkká vált, folyamatosan osztunk meg híreket és tanácsokat a Facebookon és Twitteren. Az aktuális helyzetről és a közös kihívásokról hetente háromszor hosszasan egyeztetek a többi budapesti skandináv nagykövettel, Skype-on keresztül pedig nagyjából heti kapcsolatban állok oslói kollégáimmal is.

A szakmai életem egyértelműen megváltozott. Nagyon hiányoznak a rendszeres találkozók a többi nagykövettel és más kollégáimmal különböző diplomáciai és kulturális eseményeken, illetve nemzeti ünnepekkor. De a legtöbb feladattal így is sikerül megbirkóznunk. Ugyanakkor a családi életünk sem a régi kerékvágásban zajlik. Azt hiszem, a bezártság miatt szert tettünk egy kis súlyfeleslegre. A gyerekek itthonról tanulnak, mindannyian frusztráltak vagyunk, hogy nem találkozhatunk a barátainkkal és kollégáinkkal, ahogy szoktunk, unatkozunk, és csalódottak vagyunk, amiért a legtöbb nyaralási tervünk kútba esett. Közeledünk a magyarországi négy évünk végéhez, és mielőtt továbbállunk, szerettük volna kicsit bebarangolni a térséget. Ugyanakkor azt is látom, hogy az emberek képesek gyorsan alkalmazkodni az új helyzethez.

EF: Norvégiára viszonylag alacsony halálozási arány jellemző. Minek köszönhető a norvég víruskezelés sikere?

OB: A kormány stratégiája a vírus terjedésének lelassítása, majd megállítása volt, annak érdekében, hogy az egészségügy képes legyen a súlyos állapotban lévő fertőzöttek ellátására. Úgy tűnik, ez a stratégia a vártnál is sikeresebbnek bizonyult, ami számos tényezőnek köszönhető. Először is, az általánosságban magasan képzett és fegyelmezett norvég lakosság betartotta a kijárási korlátozásokat, elfogadta az üzletek bezárását és a szolgáltatások elmaradását, valamint betartotta a társadalmi távolságtartás szabályait. Az emberek számos megyében elszórtan élnek, a házak között nagyobb távolságokkal, a családok vagy lakóközösségek viszont nem túl nagyok. Már nem igazán jellemző több generáció együttélése. Talán szerencsénk volt, vagy a megfelelő rendszerrel rendelkezünk, mindenesetre a vírus nem terjedt el széles körben a norvég idősotthonokban.

Sokan kritizálják a hatóságokat felkészüleletlenségük miatt, de én úgy gondolom, hogy a járványt Norvégiában jól működő, decentralizált egészségügyi rendszer fogadta, amely a megfelelő módszerekkel és gyakorlatokkal rendelkezik bármilyen fertőzés nyomon követéséhez és azonosításához, amennyiben arra szükség van. A vírus megfékezését segítette a híres skandináv bizalom is: bizalom a hatóságok és egymás felé, és bizalom a tájékoztatással, az állam jóakaratával és azzal kapcsolatban, hogy együtt képesek leszünk megállítani a vírust.

EF: Norvégia jócskán kiveszi a részét a vírussal szemben folytatott nemzetközi küzdelemből, például a járványok megelőzését szolgáló innovációk támogatására alakított nemzetközi koalíció, a CEPI (Coalition for Epidemic Preparedness Innovations) támogatásával. Mennyire bizonyult eddig kifizetődőnek ez a hozzájárulás?

OB: A norvég kormány évek óta különös figyelmet fordít az Agenda 2030, az ENSZ Fenntartható Fejlődési Keretrendszerének célkitűzéseire a közegészségügy és az olyan betegségek leküzdése kapcsán, mint az AIDS, a tuberkulózis vagy a malária. A norvég adófizetők már a koronavírus-krízis előtt jelentős összegekkel járultak hozzá globális oltási programok fejlesztéséhez és ezáltal az Egészségügyi Világszervezet munkájához, az ENSZ AIDS-ellenes programjához, és vállaltak szerepet a nemzetközi összefogásban, különös tekintettel a fejlődő országok immunizációs programjaira. A Globális Oltóanyag- és Oltási Szövetség (GAVI) elkötelezett támogatójaként Norvégia 2001 óta 1,5 milliárd amerikai dollárral segítette a szervezet munkáját, nemrég pedig további 1 milliárd dollárral járult hozzá különböző oltási programok és oltóanyagok fejlesztéséhez, többek között az említett CEPI Covid-19 ellen kifejlesztendő vakcinája kapcsán.

E támogatói tevékenység mögött az a filozófia húzódik meg, miszerint az emberek egészségének védelme nélkül nem jöhet létre kiegyensúlyozott globális fejlődés. A koronavírus rámutat, miért olyan fontos a nemzetközi felkészültség és összefogás. Hiszen a járvány Európától messze indult el, de hamar komoly hatást fejtett ki itt is.

Az pedig, ha az emberek általános egészségi állapota világszerte jó, hosszú távon Norvégiának is előnyös.

EF: Norvégiában nemrég újranyitottak az óvodák és az általános iskolák alsó tagozatai. Az aktuális európai járványügyi helyzet tükrében nem volt elhamarkodott ez a döntés?FZS: Mi az általános visszajelzés az óvodák és iskolák újranyitásával kapcsolatban?

OB: Mostanra a nagyobb gyerekek számára is újraindult az oktatás. Az újranyitás viszont rendezett keretek között, szigorú szabályok szerint zajlik, hogy megelőzzük a megbetegedéseket és gyorsan tudjunk reagálni, ha a vírus ismét felütné a fejét. Norvégia támaszkodott a Svédországban, Izlandon és Szingapúrban szerzett tapasztalatokra is, ahol az óvodák és iskolák bezárása nem volt általános. Természetes, hogy tanulunk a többi országtól, az északi országok között pedig kifejezetten szoros az együttműködés mind tapasztalatcsere, mind stratégiai gondolkodás szintjén. Ugyan Norvégia nem tagja az Európai Uniónak, intézkedései illeszkednek az EU-ban tapasztalható válaszok sorába. És bár az óvodák és iskolák kinyitottak, számos szülő továbbra sem engedi a gyeremekét közösségbe. Úgy gondolom, időre van szükség, mire minden a megszokott mederben folyhat tovább, de jó úton haladunk.Összességében az iskolák, családok és önkormányzatok sikeresen működtek együtt az iskolák újranyitása kapcsán – persze a gyerekeknek a belátható jövőben meg kell tanulniuk alaposan kezet mosni és távolságot tartani az osztályteremben.

EF: A nemzetgazdaságok világszerte erősen megsínylik a járványt. Milyen fontos lépéseket tett a norvég kormány az ország gazdaságának majdani újraindítása érdekében?

OB: A norvég gazdaságot „kettős csapás” érte, egyrészt a koronavírus hatása, másrészt az olajárak drasztikus csökkenése miatt, hiszen az olaj- és gázipar változatlanul a norvég gazdaság gerincét képezi. Az intézkedések más országokhoz hasonlóan Norvégiában is a munkahelyek megmentésére és a munkanélküliség hirtelen megugrása okozta hatások enyhítésére irányultak. Anyagi segítséget kaptak a vállalkozások és a munkavállalók is, így a bevételkiesésből fakadó káruk valamelyest enyhült. Persze mindig akadnak olyanok, személyek vagy akár egész ágazatok, akiknek több támogatásra lenne szükségük. A gazdaság újraindítása nagy ráfordítást igényel majd, és valószínűleg meglesznek a maga gyerekbetegségei. A kormány úgy döntött, 2020-ban komoly összegek erejéig támaszkodik a norvég olajalapra, és eddig példátlan módon az alap tőkéjének aktuálisan 4,2%-át kitevő 40 milliárd eurót fordít a gazdasági károk enyhítésére és a munkahelyek megmentésére. Jelenlegi állás szerint Norvégiában a munkanélküliség a 2019-es 2,2%-ról 2020-ban várhatóan 5,9%-ra emelkedik majd.

A norvég gazdaság újraindítása nagyban függ az EU és a világ gazdaságának újraindításától. Emellett pedig a veszteségek minimalizálása és a termelő iparágak újraindítása kapcsán különösen szoros az együttműködés a többi északi kormánnyal. Mindenki abban reménykedik, hogy Európa és a világ mihamarabb visszatér a megszokott kerékvágásba, bár ez talán irreális elképzelés. Az emberiség már most kezdi újragondolni a világgazdaság működését, és a koronavírus-krízis után talán az az időszak is lezárul, amelyet többek között a fogyasztás és a természeti erőforrások kihasználásának szinte korlátlan növekedése jellemzett.

A helyzet több támogatást és bizalmat követel a nemzetközi multilaterális együttműködések terén, hiszen a gazdaság mellett társadalmaink újraindításáról is szó van, amely folyamat során kulcsszerep jut majd a leegyszerűsített nacionalista narratívákkal, a populizmussal és az „erős vezetőkbe” vetett hittel szembeni küzdelemnek. Különösen aggasztó a tekintélyuralmi tendenciák több ország vezetésében is megfigyelhető megerősödése.

Úgy gondolom, tisztában kell lennünk azzal, hogy a világon számos kormány a koronavírus-krízisre hivatkozva tesz antidemokratikus lépéseket, a lakosság védelmének címszavával. A mögöttes szándék azonban ennél sötétebb lehet: a politikai ellenzék támadása, az információ szabadságának korlátozása vagy hamis narratívák megteremtése.

Vagyis a világjárvány, illetve a vírus leküzdésének árnyékában egyéb veszélyek is leselkednek ránk. És mivel a nemzetközi együttműködés rendszerének csorbulása és az abba vetett bizalom megingása már a járvány kitörése előtt is megmutatkozott, különösen ügyelnünk kell arra, hogy ne a koronavírus-krízis legyen az a bizonyos utolsó csepp az európai nyílt társadalmak, egység és kohézió poharában.

en_GB
hu_HU en_GB