Ane Riel: Fenyőgyanta

Ane Riel

Fenyőgyanta

Ford. Sulyok Viktória

A világtól elzárt helyen, messze az emberektől, az erdő csöndjében él egy család.
A háborítatlan természet ölelésében telnek a mindennapjaik, békés nyugalomban. Hatalmas fenyők veszik körül őket, az ő karácsonyfáik a legszebbek a téli piacon.
A fákhoz különös kapocs fűzi őket, talán ezért is van, hogy gyönyörű tárgyakat tudnak készíteni belőlük. Például koporsókat. És ezeket ki is próbálják, mielőtt átadják a megrendelőnek.

Szeretik az erdőt, szívesen bóklásznak és vadásznak benne. Viszont csak annyi állatot ejtenek, amennyit feltétlenül szükséges. Íjjal ölik meg őket, hangtalanul, hogy ne háborítsák a természet nyugalmát. Ugyanilyen csöndben emelnek el éjszakánként a környék házaiból egy-egy tárgyat. Csak pár dolgot, éppen annyit, amennyi szükséges, csak azt, ami igazán kell. Nem háborgatnak és nem zavarnak senkit.

Magukban élnek, magukban szeretnek. Néha magukban is halnak meg. Ha meghalnak. De az is lehet, hogy megölik vagy egyszerűen halottnak nyilváníttatják őket. A furcsa történések viszont idővel egyre csak sokasodnak: agyoncsapja a villám a családfőt, a csecsemő ikrek egyike csúnya balesetben meghal, a nagymama hirtelen elköltözik, de a szelleme mintha ott maradna, a feleség pedig elvész a ház tárgyai között, mert mázsás, elhízott teste nem fér ki az ajtón.

Csöndesen csordogál az élet, csak a guberált vagy óvatosan elemelt tárgyak mennyisége nő a házban és akörül. Némán folyik az idő, mint a megsebzett fák törzsén legördülő fenyőgyanta. A gyanta, amely a természetből, a fák belsejéből tör elő. Amelynek be kellene gyógyítania a sebet, de mégsem teszi. Helyette csak konzerválja, örökre magába zárja, és nem ereszti azt, akit átölel, legyen az egy pici bogár vagy valami egészen más.

A házban az erdő közepén lassan mindent ellepnek a tárgyak, a kosz és a sivárság. Rágja a lelket a félelem, ott izzik bezárva az omladozó tető alatt. Már nem is tudjuk, ki él és ki halott. És hogy élet-e az, ami annak tűnik. Lehet-e dacolni a természettel, vagy a génjeinkbe van kódolva a sok furcsaság? Van-e esélye az életre itt egy gyereknek, aki apjához és talán nagyapjához hasonlóan tőrrel a hátán járja az erdőt és a házakat éjszaka? A kedvence Robin Hood és egy furcsa plüssmackó… Semmi sem az, aminek látszik…

A szerzővel készült interjúnk itt olvasható.

en_GB
hu_HU en_GB