„Úgy éreztem, mintha hazajöttem volna”

Molnár Erika Katalin tíz éve költözött Dániába, ahol először egy kertészetben helyezkedett el, napjainkban viszont már Jan Gehl építész koppenhágai irodájában dolgozik operációs menedzserként. Erikát a munkája mellett a Dániába vezető útjáról és az ott szerzett tapasztalatairól kérdeztem.

Hogyan kerültél Dániába?
1992 nyarán megismerkedtem egy dán családdal, akik a szüleim nyaralóját bérelték ki néhány napra. A skandinávok már első látásra különböztek a korábbi nyugati vendégeinktől: Ahelyett, hogy megérkezésük után rögtön magukra zárták volna az ajtót, leültek a fűre és előszedték az elemózsiájukat. Később megmutattam nekik Budapestet, és ebéd közben az apa megkérdezte, hogy nem töltenék-e el velük néhány hetet Dániában. Boldogan igent mondtam. Rá két napra egy teli bőrönddel és egy négytagú családdal indultam el arra az útra, amely a mai napig meghatározza az életemet. Ahogy először megláttam Dánia partjait az 1992. júliusi hőségben, úgy éreztem, mintha hazajöttem volna. Azóta is így érzem, annak ellenére, hogy Dánia és én is sokat változtam.

Mivel 1992-ben Magyarország nem volt az EU tagja, nem tudtam olyan egyszerűen Dániába költözni, főleg nem anyagi és „politikai” támogatás nélkül. 1997 tavaszán negyedéves egyetemistaként munkavállalási és tartózkodási engedélyt kérvényeztem a budapesti dán nagykövetségen, októberben kaptam zöld utat, és két nappal később már autóban ültem a szüleimmel. Dániába aztán az első látogatásom után 13 évvel, 2005-ben költöztem ki.

With Gehl in San Francisco - study tour

Milyen tapasztalatokra tettél szert?
Megtanultam, hogy az ablakra azért nem teszünk függönyt, hogy beengedjük a fényt és hogy kilássunk. Szembesültem vele, hogy aki dolgozik, még ha kelet-európaiként a legalacsonyabb fizetést is kapja, akkor is önállóan fenn tudja magát tartani, sőt, még félre is tud tenni. Megtapasztaltam, hogy „a víz drága”, ezért spórolni kell vele, valamint hogy az ember nem vesz saját házat és lakást, hanem akár egész életen át ingatlant bérel.

Megtanultam, hogy nem ciki rozsdás konzervdobozokat vagy használt gumiabroncsokat lakberendezési tárgyként használni, és azt is, hogy mennyi segítséget nyújtottak a dánok az 1956-os magyar menekülteknek. Azonban arra is rájöttem, hogy milyen jó, hogy magyarnak születtem, akit úgy neveltek, hogy a nő az legyen nő, a férfi meg férfi. A skandináv/dán egyenjogúság túlságosan erőltetett és felfújt „pozitívum” csupán. A férfiak és nők frusztráltak, mert nem lehetnek férfiak/nők egy kapcsolatban.

De talán a legfontosabb, amit megtanultam, az mégis az, hogy mennyire szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy olyan gyönyörű városban nőttem fel, mint Budapest, hogy minden, amit a szüleimtől gyermekkoromban kaptam, kincs, amit könnyen „természetesnek” vesz az ember, ha otthon él. A Dániában eltöltött évek – távol a családtól és a megszokott biztonságtól – segítettek, hogy még inkább értékeljem és szeressem mindazt, amit örököltem és magammal hoztam.

Mit szeretsz a legjobban Dániában?
Imádom Dánia gyönyörű és változatos földrajzát, a tenger közelségét, a csodálatos tengerpartokat, a hosszú nyári éjszakákat, a tiszta levegőt, a téli fürdőzési hagyományokat, a karácsonyi menüt, a jó úthálózatot, a kitűnő, tiszta vasúti kocsikat, a hidak szépségét, a királyi család hozzáállását, a szociális biztonsági hálót, a napfelkeltét és a napnyugtát, a dánok közvetlenségét, a nyelvüket, a dialektusaikat, a fény megbecsülését és szeretetét, a zene- és énekszeretetüket, a jókedvüket, a kritikus szemléletmódjukat, a süteményeiket, a házi készítésű pékáruikat, a tejszínes hagymában sült krumplijukat, a színes és tiszta repülőterüket, a büszkeségüket, a történelmüket, mely sokban hasonlít a magyarokéra, a zászlójuk szeretetét és használatát a mindennapokban, valamint a hihetetlen magabiztosságukat, amelyet kis ország létükre, illetve sok elvesztett territórium és csata után is képesek voltak megőrizni.

Mit nem szeretsz Dániában?
A sört, a cigarettát, a nyers heringet, a szalmiák gumicukrot, az állami bürokráciát és a szögletes gondolkodásmódot a külföldi bevándorlókkal szemben, az elégedetlenségüket a luxus életük ellenére, a luxusadót, a demokrácia magas fokát, az iskolai lazaságot és kötetlenséget, a tanárok iránti nemtörődömséget, illetve a dán orvosi rendszert.

Volt esetleg valami olyasmi, amit csak nehezen tudtál megszokni?
Két dolog jut eszembe. Baráti és családi összejövetelek alkalmával órákig „kell” az asztalnál ülni és beszélgetni. Korábban ez hihetetlen kényszernek tűnt, mivel én olyan családból származom, ahol maximum 10-15 percet töltöttünk együtt az asztalnál, és mikor egyikünk még csak az előételt ette, a másiknak anyám már a desszertet adta.

Ma már nagyon szeretem, hogy ennek az ellentéte az, ami körülvesz. Megtisztelik ezzel a háziasszonyt, így ő is egyenrangú tagja lehet a társaságnak. A másik, a dán humor. A dán gyerekek már egészen kisgyerekkortól kezdve nemcsak hogy hallják, de használják is a humort, amely hasonló az angolok fekete humorához. Sok évembe telt, amíg megértettem, hogy amikor kritizálnak, tulajdonképpen dicsérnek.

Mi az a dán jellegzetesség/jelenség, amit Magyarországon is szívesen meghonosítanál?
Sok éven át azt hittem, hogy a dán pékárukat és az otthon gyújtott gyertyafény és hangulatos világítás hagyományát be kellene nálunk vezetni nálunk is, de aztán rájöttem, hogy a honosításuk után elvesztenék az igazi varázsukat. Ha mégis kellene valamit mondanom, akkor én bizony a dán Wienerbrødre alapoznám az üzletemet. De a június 23-i boszorkányégetésnek is biztosan nagy sikere lenne Magyarországon.

Charlottelund Beach & Park winter

Kedvenc dán étel/film/szó vagy kifejezés?
A kedvenc dán ételeim a risalamande karácsonyi desszert, a tejszínes hagymában sült krumpli, a sonkasaláta lilahagymával tálalva, az epres linzertorta, valamint a répatorta. Szeretem a skat szót, amely sajnos adót és adóhivatalt is jelent, de számomra kedves a jelentése (kincs). A hyggelig, amelyet talán hangulatosnak fordíthatunk, ugyancsak a listámon foglal helyet. Azt azért hozzátenném, hogy ennek a szónak a jelentését nem igazán lehet átültetni magyarba. A kedvenc filmjeim közül Az egyetlen (Den eneste ene), a Születésnap (Festen) és az Olsen Banden című alkotásokat említeném.

Winter bathing - Member

Végezetül a munkádról kérdeznélek. Jan Gehl építész irodájában dolgozol. Mesélnél kicsit arról, hogy pontosan mit is csinálsz?
Operációs menedzserként dolgozom a Gehl Architectsnél. Egyrészt a három Gehl-iroda (Gehl Stúdiók San Franciscóban és New Yorkban, Gehl Architects Koppenhágában) összehangolásának fejlesztésével foglalkozom, ebbe beletartozik az új számítógépes infrastruktúra kialakítása és működésének biztosítása egy külsős konzulens cég bevonásával. Másrészt HR-es feladatokat végzek, illetve a dán iroda vezetését (Facility & Office Management) látom el.

Az amerikai nagykövet a Gehl Architectsnél 2015 júniusában

 

 

Fotók: Molnár Erika Katalin

Tetszett? Osszd meg!

X