Kreatív mód a rasszizmus kezelésére

A rasszizmus valószínűleg soha nem fog eltűnni, ez azonban nem jelenti azt, hogy az emberek ne tudnának szembeszállni vele – vagy ne kellene nekik (legalább) megpróbálniuk. Nelson Mandela mondta egyszer: „Senki se születik úgy, hogy gyűlöl egy másik személyt a bőrszíne, a származása vagy a vallása miatt. Az embernek meg kell tanulnia gyűlölni, ha pedig képes a gyűlöletet elsajátítani, akkor meg lehet tanítani a szeretetre is, mert a szeretetet az emberi szív sokkal természetesebbnek érzi, mint az ellentétét.”

Nem meglepő tehát, hogy az utóbbi években számos – művészeti és kulturális – projekt indult ezzel a céllal. A kezdeményezések közül több a zene segítségével akar tanítani és motiválni. Az egyszemélyes projektként indult Musiker Mot Rasism (Zenészek A Rasszizmus Ellen) egy zenészeket tömörítő szervezet, aminek célja, – ahogy a mozgalom alapítója, Alexander Goldmann fogalmaz –, hogy „közönségünket arra biztassuk, hogy szálljanak szembe a mindennapokban és a politikában érződő rasszizmussal, de a legfontosabb talán mégis az, hogy másokat is rábírjanak az ellenállásra”. Alexander Goldmannal beszélgettem, hogy megtudjam, hogyan érdemes felvenni a küzdelmet a rasszizmussal.

 

Mikor döntötted el, hogy megalapítod a Musiker Mot Rasismot (MMR)?
2012 októberében fokozódott a rasszizmus Svédországban. A populista, bevándorlásellenes Sverigedemokraterna (Svéd Demokraták), amire a szélsőjobb vagy az extrém jobb jelző nem igazán illik, ekkor vált a harmadik legnagyobb párttá. Az iszlámellenesség akkor hágott a tetőfokára, amikor az iszlám imára hívást, vagyis az Adhant heti egy alkalommal engedélyezték a fittjai mecsetben. A Sverigedemokraterna párt vezetője, Jimmie Åkesson az iszlámot a Svédországot érintő legnagyobb fenyegetésként nevezte meg a második világháború óta. Meglehetősen frusztráltnak éreztem magam, hogy a rasszizmus a politikai napirend részévé vált, ez az érzés pedig csak erősödött, amikor a raszszizmus már a mindennapokba is beférkőzött, megjelent például a közösségi oldalakon, a munkahelyeken, a kocsmákban.

Mivel zenével foglalkozom, természetes reakcióként fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy hasonló érdeklődésű zenészek bevonásával szervezzek koncerteket antirasszizmus témájában. A 2013. március 22-én, Göteborgban megrendezett rasszizmusellenes gálára játszi könnyedséggel találtam fellépőket. A „pozitív antirasszista” jelző, amelyet Alexander Bengtsson (és Daniel Poohl a Stiftelsen Expótól) használnak, a Musiker Mot Rasism egyik fő ideája is egyben. Pozitív és nyugodt atmoszférában szervezünk komoly, antirasszista üzeneteket közvetítő koncerteket és előadásokat. Fő célunk, hogy a közönségünket arra biztassuk, hogy szálljanak szembe a mindennapokban és a politikában érződő rasszizmussal, de a legfontosabb talán mégis az, hogy másokat is rábírjanak az ellenállásra.

Issa Band Fotograf: Emelie Gunnarsson

Issa Band | Fotó: Emelie Gunnarsson

 

Hogyan épül fel a szervezet?
A Musiker Mot Rasism 2013 júniusában egyszemélyes projektként indult, de az év végére már Göteborgban, Stockholmban és Malmőben is megalakultak a helyi szervezetek, amelyek azonos napirendet, honlapot és grafikát használnak. A MMR politikailag és vallásilag független, mindent non-profit alapon szervezünk.

Mit neveznél meg a rasszizmus forrásaként Svédországban?
A rasszizmus egy betegség, amelynek története minden országban hosszú időre nyúlik vissza, és mint betegség néha erősödik, néha gyengül. Napjaink Svédországában a 90-es évek közepéhez hasonlóan újra egyre erőteljesebb, aminek megannyi oka lehet. Az egyik például a politikai fáradtság, a politikusok iránt érzett bizalmatlanság, ami kikövezi az utat a nem hagyományos és a populista pártoknak. A másik a szegregáció, hiszen nehéz megérteni az eltérő életformákat, kultúrákat és vallási nézeteket úgy, ha az emberek soha nem találkoznak egymással. Amennyiben a migrációellenesség politikai napirendre kerül, megnyílik az út az emberek előtt, hogy könnyebben kifejezzék és megosszák a rasszista nézeteiket, amelyeket valaha civilizálatlannak tartottak. Az internetes közösségi hálózatok szintén melegágyai ugyanezen nézetek terjesztésének.

 

Miért a zenét választottátok, hogy elérjétek a célotokat?
A tény, hogy minden zene különböző kultúrák és hagyományok találkozásával születik meg, egy erős érv amellett, hogy zenével szálljunk szembe a rasszizmussal. A nacionalisták hajlamosak nemzeti identitásukat irodalmi, zenei, művészeti stb. alapanyagban keresni, amelyek szintén nem mentesek a más kultúrákkal való interakcióktól. A zene a legtöbb ember életének fontos részét képezi, továbbá egy igazán erőteljes eszköz arra, hogy üzeneteket közvetítsünk.

Hogyan választjátok ki a gálákon fellépő zenekarokat és zenészeket?
Próbálunk helyi bandákkal dolgozni; népszerű előadókat akkor hívunk, amikor több embert szeretnék elérni, kevésbé ismerteket – pl. fiatal hip-hop művészeket – pedig akkor, amikor kisebb rendezvényeket tartunk. Dolgoztunk már fotósokkal is, a jövőben pedig reméljük, hogy táncosok és más művészetek is bekerülhetnek a repertoárunkba. Márciusban Stockholmban, Göteborgban és Malmőben tartunk gálákat, amelyekre eltérő stílusú, különböző kulturális háttérrel rendelkező előadókat szeretnénk meghívni.

1779704_609318102549373_8693471620990028026_n

Konkrét célközönséghez kívántok szólni, vagy inkább arra törekszetek, hogy a lehető legtöbb emberhez eljusson az üzenetetek?
Azért rendezünk Svédország három legnagyobb városában gálákat, hogy a lehető legtöbb embert elérhessük. Mivel többnyire populárisabb – rock és pop – zenével dolgozunk, inkább a valamivel fiatalabb közönséget érjük el, bár együttműködtünk már dzsesszzenészekkel is, igazából minden a helyszíntől függ.

Miként reagálnak az emberek rátok?
Hatalmas érdeklődéssel és lelkesedéssel. A zenészek továbbra is szívesen lépnek fel a koncertjeinken, a nézők általában támogatóak, más szervezetek pedig készek együttműködni velünk.

Milyen kihívásokat kellett eddig legyőznötök?
Természetesen a gazdasági problémákat. Még ha a zenészek ingyen is játszanak, óriási kiadásokkal kell számolnunk. Ezenkívül ugyanazok a nehézségek érintenek minket is, mint a többi non-profit szervezetet: a gyerekeid, a munkád, a bandád mellett csak korlátolt időt tudsz a projektekre szánni. Rasszista weboldalakon olvasni magadról nem túl kellemes, de igazi, személyes fenyegetés még nem történt.

Mit gondolsz, milyen hatása van a munkátoknak? Mit tekintetek sikernek?
Sikernek tekintjük, amikor rávesszük az embereket, hogy kiálljanak a rasszizmus ellen a hétköznapokban. 2013-ban megvalósult pár kisebb, a miénkhez hasonló kezdeményezés, és arra igazán büszkék lehetünk, ha mi inspiráltuk őket. A Musiker Mot Rasism szervezetre egy nagyobb, antirasszista mozgalom részeként tekintek, és kellő magabiztossággal tudom mondani, hogy a sikerünk titka abban rejlik, hogy a 2014-es választásokon hogyan tudjukegyüttesen levenni a rasszizmust a politika napirendről.

Milyen módon simul bele a Musiker Mot Rasism a svéd civil szférába?
A svédeknél – főként a non-profit – szervezetek munkája jelentős hagyományokkal rendelkezik. A svédországi antirasszista mozgalom egyik legfőbb problémája, hogy a kisebb szervezetek nem működnek együtt. A MMR-nek előnyösebb a helyzete a legtöbb antirasszista szervezettel szemben, hiszen politikailag és vallásilag független, ezért képes különböző hátterű embereket bevonzani.

Mik a terveitek?
Jelen pillanatban a márciusi gálák szervezésével és a szeptemberi választások kapcsán néhány kisebb elintéznivalóval foglalkozunk. Továbbá akad néhány bizonytalan terv, amelyeket nemzeti együttműködésben, néhány svéd fesztivállal és koncerttel valósítanánk meg. De mivel mégiscsak egy kisebb szervezetet alkotunk, egyszerre csak egy dologra fokuszálunk.

 

Facebook
Képek: Facebook


Hazánkban is létezik a svéd Musiker Mot Rasismhoz hasonló kezdeményezés, amely a Zene a rasszizmus ellen (ZARE) néven működik. A ZARE szintén a műfaji és kulturális sokszínűséggel igyekszik terjeszteni az antirasszista nézeteket és gondolatokat. Ahogy a szervezők a honlapjukon írják: „A ZARE a magyar társadalomban élő rasszizmus ellen veszi fel a küzdelmet a zene erejével. Célja, hogy több toleranciát és nagyobb tiszteletet ösztönözzön a különféle származású emberek között.”

 

Írta: Majsa Barbara
Megjelent: Humana Magazin, 2014. április
Online elérhető: http://humanamagazin.eu/images/stories/pdf/transhumana_03_issuu.pdf

Tetszett? Osszd meg!

X