A hézago(ka)t ne bánd!

Majsa Barbara interjúja

Az állandó szórakozást és részvételt biztosító városi fesztivál, a Placcc jelenleg épp Budapest utcáit ostromolja. A 10. alkalommal megrendezett fesztiválon vendégeskedik Kitt Johnson dán kortárs művész is, aki jelenleg egy magyar táncosokból álló csoportot mentorál. A Hézag címet viselő előadásuk szeptember 25-én és 26-án látható a XIII. kerületi Vizafogó városrészen. Interjúnkat Kitt-tel az alábbiakban olvashatjátok.

Kitt Johnson dán koreográfus és táncos 1992 óta művészeti vezetője az X-act társulatnak, az azóta eltelt időszakban pedig már több mint 50 produkciót tudhat a háta mögött. Ezenkívül a Mellemrum (hézag) helyszínspecifikus fesztivál alapítója is, amelyet először Koppenhága öt különböző területén bonyolítottak le. Új kihívások után kutatva Kit külföld felé vette az irányt, s több helyszínspecifikus projekten dolgozott Zágrebben, Makaóban, a Sri Lanka-i Godandugodában és Athénben. Jelenleg a 2016-os mossi (Norvégia) és a Placcc Fesztivál keretén bemutatott előadást készítik elő. Kitt-tel a SÍN Kulturális Központban találkoztunk az első próba után.

N6R3132-copy

Magyarországon még kevésbé ismernek, ezért mesélnél röviden a kezdetekről először?
22 éves koromig 800 méteres futó voltam, az egyetemen sporttudományt hallgattam, majd megismerkedtem a tánccal és táncolni kezdtem. 24 éves voltam akkoriban, s úgy éreztem, hogy nem tudnék már többet iskolába járni, ezért Dániában, Párizsban és egyéb helyeken vettem részt workshopokon. Sok időt töltöttem Párizsban, mert a 80-as években tánccal volt tele, de Berlinbe és New Yorkba is ellátogattam információgyűjtés céljából.

Kortárs és új tánccal, kontakt improvizációval, harcművészetekkel, színházzal, német expresszionista színházzal és tánccal foglalkoztam, illetve igyekeztem mindenhonnan információt gyűjteni és azt a testem alkotta konténerbe tölteni. Érdekelt, hogy tudom-e azt a saját kifejezőeszközömként használni. Próbálok viszont nem elköteleződni egyetlen stílus iránt sem, ami nehéz. Egyúttal igyekszem elkerülni, hogy bizonyos technikákat ismételgessek. Mindazonáltal képtelenség autentikusnak lenni, mert mindenhol információk nyomára bukkanunk, mégis amikor a lehetetlenre törekszel, kicsit közelebb kerülsz. Áttöröd a határaidat és a lehetséges korlátait feszegeted. Tulajdonképpen ez az, amire törekszem.

Egyedül vagy csapattal szeretsz inkább fellépni?
Jobban szeretek szólózni és rendezni, kollaborációban kevésbé vagyok jó. A természetem inkább a szóló munkákra fogékonyabb, illetve a rendezésből sokat tudok tanulni. Nem úgy rendezek, hogy lépéseket találok ki és azokat kérem ismételgetni, hanem témákat és koncepciókat fejlesztek. Szeretek módszereket vegyíteni a koncepcióba. Ez azt jelenti, hogy próbálok az egyénből is meríteni. Mindig olyan előadókkal dolgozom, akik erős kisugárzással rendelkeznek a színpadon, illetve maguk is furcsa szerzetek, tehát ez is inkább szólómunka. Próbálok kinyerni belőlük valamit, és azt rendezni. Rengeteget tanulok így. De az igazi kollaboratív munkák távol állnak a természetemtől sajnos.

Mellemrum Festival Vesterbro – trailer – 2012 from Kitt Johnson X-act on Vimeo.

Egy helyszínpecifikus fesztivált alapítottál Koppenhágában. Honnan jött az ötlet hozzá?
Tulajdonképpen Párizsban kezdődött a 80-as években, amikor egy workshopon vettem részt. Nem volt sok pénzem és kitaláltam, hogy simán kimehetek az utcára és táncolhatok, amivel pénzt is kereshetek. Egy svéd barátnőmmel együtt csináltuk, és arra gondoltunk, hogy így nemcsak pénzt tudunk keresni, de gyakorolni is tudunk. Egy laboratóriumnak nevezném. Ingyen kutathattunk és stúdió sem kellett hozzá. A koncepción gondolkozva egyfajta helyszíneket kerestünk és próbáltunk ott létrehozni valamit. Az egyetlen hátrányként azt említeném, hogy minél érdekesebb koncepciót találtunk ki, annál messzebb kerültünk a közönségtől, nehezen tudtunk pénzhez jutni, mert nem sok ember járt azokon a furcsa helyeken. Ez tekinthető tehát a kezdőpontnak. Később Mark Champkins amerikai koreográfussal dolgoztam Franciaországban. Sokat tanultam tőle. Nagyon sok helyszínpecifikus produkció fűződik a nevéhez.

Mindig velem volt tehát a koncepció. Nem az a típusú ember vagyok, aki azt mondja, hogy rossz színházban dolgozni vagy hogy a köztérre kell mennünk. Mindkét helyszín értékkel bír. Számomra ez inkább a témáról szól, mindig azt nézem, hogy milyen helyszín illik az ismertetett témához. Ez lehet egy nem művészi tér, egy színház, pl. a színház is lehet helyszínpecifikus, ha úgy használod. Ez a tér lehet egy black box, egy helyszín, amit te alkotsz, de az utca közepén is lehet. Hívhatsz továbbá közönséget, de az is lehet, hogy inkább nem. A fő kérdés: Mit kíván a téma?

Mesélnél arról, hogy miért döntöttél úgy, hogy a projektet külföldre viszed?
Négyszer szerveztük meg a fesztivált Koppenhágában, majd abbahagytuk két okból kifolyólag. Egyrészt mert nem szereztünk elegendő támogatást, másrészt mert úgy éreztem, változásra van szükségem, utóbbi tekinthető a fő oknak tulajdonképpen. Külföldre szerettem volna vinni a koncepciót, hogy különböző kontextusokban lássam és hogy kevésbé legyek egy bizonyos formátumhoz kötve egy bizonyos városban. Most Mellemrum Encountersnek (Hézag találkozásoknak) hívom. Ez az jelenti, hogy a koncepció különböző helyekkel találkozik a világon, és különböző közösségek, művészek és szervezők vehetnek részt benne, akik valami különleges dolgot szeretnének a projekttől.

Könnyen adaptálható minden országban?
Abban az értelemben igen, hogy nagyon szerettem volna adaptálni, így minden szükséges változást eszközöltem, amelyekkel az adott helyszínen uralkodó állapotokhoz tudtam alakítani, hiszen ez az igazán izgalmas. Amúgy maradhattam volna csak Koppenhágában és folytathattam volna azt, amit már eleve csináltam.

Kitt-Johnson-1

A koppenhágai fesztivál nemzeti vagy inkább nemzetközi volt?
Inkább helyinek mondanám, hiszen 100%-ig abban a bizonyos helyben gyökerezett, nagyon lokális volt tehát, amit csináltunk. Mégis globális volt abban az értelemben, hogy különböző országokból hívtunk meg művészeket, akik semmit sem tudtak Dániáról és a területről. Olyan művészekkel hoztuk össze őket, akik ott éltek vagy épp Dánia különböző részeiről érkeztek. Egy helyi platformot szerettünk volna létrehozni, de globális arcokkal és minőséggel.

Hogyan és mikor hallottál először a Placcc Fesztiválról és találkoztál a szervezőkkel?
Fannival (Nánay Fanni, a Placcc művészeti vezetője) az IN SITU hálózatán keresztül ismerkedtem meg egy nemzetközi találkozón Skóciában. Számos művész jött el Európa különböző pontjairól, akik aztán bemutatták a művészetüket és a városi helyeiket. Én a Mellenrum Encountersről beszéltem, és Fanni megkérdezett, hogy nem hoznám-e el Budapestre.

Tudtál bármit is a fesztiválról?
Semmit, tulajdonképpen először járok Budapesten is. Ez még inkább izgalmasabbá teszi, hiszen egy olyan helyen valósítjuk meg a projektet, amely számomra abszolút idegen.

Tetszik a város?
Nagyon.

Láttál valami különlegeset?
Sok időt töltök itt, a Vizafogó városrészen: sétálgatok és próbálok beszélgetni, de csak nagyon kevesen beszélnek angolul. Mindazonáltal, ez egy nagyon változatos terület, és érdekesnek találom, ahogy a szocialista környezet és építészet találkozik a jóval idősebb építészettel és valamivel, ami igazán új; a gyárak nyomai ugyancsak megtalálhatók itt. A természet mindig burjánzik; amikor valamit elhanyagolunk, ott a természet visszaveszi a hatalmat. Ez az akkori természet egy-egy futó pillantása is egyben, amikor is a viza [mondja magyarul], azaz a hal is itt volt. Régen mocsarat és vizákat lehetett itt találni, amelyek a Fekete-tengertől úsztak egészen idáig és más helyekig. Ezért hívják a helyet Vizafogónak, a fogó erre utal.

A hely nagyon érdekes, de semmi turisztikus nincs benne. Vizafogó egy autentikus, igazi hely, ahol embernek élnek és dolgoznak, egy hely, ahol emberek születnek és meghalnak. Számomra ez mindig nagy ajándék. Emellett élvezem Budapest turisztikai részeit is, az építészet fantasztikus. A művészekkel pedig ma kezdtünk el dolgozni.

MellemrumI-02

Te választottad őket?
A szervezőkre bíztam a döntést, mert ők ismerik a szcénát. A művész kiválasztása nemcsak abból áll, hogy megnézünk egy videót, hanem abból is, hogy tudjuk, az ember éppen hol tart művészi fejlődésében. Ez a jó pillanat arra, hogy ilyen munkában részt vegyen vagy sem? Sok oka lehet annak, hogy valakit meghívunk a projektbe. A szervezők számára könnyebb megérteni a miérteket és a hogyanokat. Ráadásul sokkal könnyebb csoportot alkotniuk, mivel ez egy kis, 9 tagból álló csoport. Ez jó és kreatív kémiát teremthet. Szóval ma találkoztam velük először, és igazán nagy örömömet leltem benne. Minden nagyon ígéretes fiatal tehetségek.

Itt mutatjátok be a projektet vagy valahol máshol?
Igen, itt, de a Váci út másik oldalán. Le kellett szűkítenünk a területet, mert egy performatív sétáról van szó, tehát a közönség sétálni fog, másfél óra pedig bőven elég a közönségnek. Hat állomást alakítunk ki ezen a kis területen, és remélhetőleg ezzel az egész környék sokszínűségét be tudjuk mutatni.

Hogyan találtad meg a helyszínt?
Sétáltam. Szeptember 1-jén érkeztem és sok órát töltöttem a környéken. Fanni elvitt sétálni és adott néhány alapinformációt az első napon, a másodikon pedig csak sétáltam, sétáltam és sétáltam; mindenfelé, hogy megértsem a helyet.

Több országban jártál már táncosként. A közönség hasonló vagy különböző?
Óriási különbségek mutatkoznak országról országra, de országon belül is. Mindig sokban eltér a városi és a vidéki közönség, illetve a kulturális dolgokhoz szokott vagy épp az azokkal nem igazán találkozott. Dániában is lehetne előadásom olyan helyeken, ahol a közönség teljesen más, mint Koppenhágában, de a legextrémebb közönséggel Kalinyingrádban és Szöulban találkoztam, ahol az emberek végigbeszélhették akár az egész színházi előadást. Ehettek is, elintézték akár a telefonjaikat, ki-be sétálhattak, cigarettáztak, majd visszajöhettek. Egy összejövetel volt, amolyan társadalmi dolog, a színpadi előadást pedig csak szórakoztatásnak tekintették, mintha egy bárban időztek volna. Egy nehéz tapasztalattal lettem gazdagabb ott.

Koreai táncosokkal dolgoztál akkor?
Nem, egyedül szerepeltem egy fesztiválon, és nem tudtam, hogy mi történik. Lassacskán ráeszméltem, illetve a szervezők is mondták, hogy nem kell aggódnom, mert ez a tipikus viselkedés errefelé.

Végzel kutatást, mielőtt ellátogatsz egy országba?
Tarr Bélát és Krasznahorkait tanulmányozom. Viccelek, de amúgy nagyon csodálom a munkájukat. Természetesen folytatok némi kutatást, de néha ódzkodom tőle, mert a sok tárgyi tudás meggátolhat abban, hogy azt lássam és érezzem, ami természetesen jönne, mert már eleve meghatározott elvárásokkal érkezem. Kicsit tanulmányozom a helyet, de nem nagyon, és épp ezért nem is olyan rossz Krasznahorkait olvasni. Amúgy ha egy művészibb perspektívából tanulmányozod a dolgokat, akkor sokkal tágasabb tér nyílik az első tapasztalataid számára.

Mellemrum # 1 – trailer – solo by Kitt Johnson – 2008 from Kitt Johnson X-act on Vimeo.

A workshopod strukturált vagy minden egyes alkalommal az aktuális művészek befolyásolják annak felépítését?
Strukturált, de ma teljesen meg kellett változtatnom, mert egy szót, amelyet én biztosra vettem, hogy mindenki megért, mégsem értett meg senki, így teljesen mást csináltak, mint amit vártam tőlük, tehát egy új irányt vettünk, ami tulajdonképpen nagyon jó. Ez egyike a különböző országok szülötteivel való találkozásoknak például. Ezért arra kényszerülsz, hogy elhagyd az ösvényed. Noha struktúrával indulok, a struktúra változik. Egyrészt azért alakítottam ki egyet, mert csak nagyon rövid időre jöttem Magyarországra, és olyasmit próbálunk összehozni, amire normális esetben hónapokra van szükségünk. Öt munkanap áll a rendelkezésünkre némi szünettel, amikor is a művészek maguk készülnek. Egy olyan metódust kell kitalálnom, ami működik. De akármikor, amikor változtatnom kell, hogy új irányt találjak a rendszerben, hogy elérjem azt, ami történni fog, akkor váltok.

Te is előadsz velük?
Nem, csak ők. A mentoruk, a vezetőjük próbálok lenni, a séta teljes koncepcióját és felépítését próbálom kigondolni, illetve én kalauzolom majd a közönséget.

Tehát egy mozgó előadást fogunk látni
Igen, azt. A közönséggel bejárjuk a helyet. Különböző fizikai cselekedetek és beavatkozások között sétálunk majd, melyek az út alatt történnek.

A közönségnek sokat kell tudnia az előadásról, mielőtt megtekintik azt?
Nem, a lehető legkevesebbet inkább. Legyenek nyitottak és tapasztaljanak! Próbáljanak a lehető legártatlanabbul sétálni a Vizafogó területén. Próbálják meg úgy megtapasztalni, mintha először lennének ott.

Info

  • Helyszín/találkozópont: József Attila Színház előtt, 1134 Budapest, Váci út 63.
  • Időpont: 2015. szeptember 25-26. 18.00
  • (Az időjárásnak megfelelő, kényelmes öltözet javasolt)
  • Jegyek online vásárolhatók a placcc.jegy.hu weboldalon, vagy emailben megrendelhetők a placccjegy@gmail.com e-mail címen.
  • Jegyár: 1000 Ft, diák-nyugdíjas jegy: 800 Ft

Mellemrum
Website

Képek: Per Morten Abrahamsen

Eredeti megjelenés: HYPEANDHYPER, 2015. szeptember 20.

http://hypeandhyper.com/a-hezagokat-ne-band/

Tetszett? Osszd meg!

X